I. Katalin
Regnálása
Oroszország (1725 – 1727)
Leírás
I. Katalin 1684-ben született egy Minszk környékéről származó földműves lányaként.
Fiatalként sok háztartásban cselédként fordult meg. Életének ebben a szakaszában ismerkedett meg I. Nagy Péter orosz nagyherceggel. 1705-ben áttért az ortodoxiára és új nevet vett fel: Katalin Alekszejevna. 1707-ben már házasságot kötöttek, azonban ezt titokban kellett tartaniuk. 1712-ben került sor a hivatalos menyegzőre. Ezután Katalint cárnévá koronázták, ami újdonság volt az orosz történelemben.
Cárnéként nem sokat törődött az ország gondjaival, inkább bálokon és szeretőivel töltötte az idejét. Ekkor már alkoholizmussal küzdött és a himlő jelei is megmutatkoztak arcán.
Férjével 12 gyermekük született, azonban közülük csak két lány érte meg a felnőttkort.
Férje, I. Péter halála után sem igyekezett keresni a módot az ország segítésére és fejlesztésére, azonban folytatta elkezdett munkáját az Orosz Tudományos Akadémiával. Az ő uralkodása alatt épültek meg Szentpétervár első hídjai.
1727-ben magas lázban halt meg. Utódjának lányát kívánta kijelölni, azonban a közvélemény Pjotr Alekszejevicset, I. Péter unokáját szerette volna örökösnek, így a trón neki jutott, II. Péter néven.
Pénzverési információk
I. Katalin (1725-1727) cárnő a régi orosz pénznemet, a rubelt használta, amely 100 kopejkából állt. A rubel ezüstből készült, a kopejka pedig rézből.
A cárnő pénzérméin a saját arcképe és címere szerepelt, valamint a szentpétervári pénzverde jelzése. A pénzérmék hátoldalán az orosz birodalom címere és a pénzérmék értéke volt látható.
A cárnő pénzverése során többféle rubelt és kopejkát bocsátott ki, amelyek mérete, súlya és minősége változott. A leggyakoribb rubel 28,44 gramm súlyú és 90%-os tisztaságú volt, a leggyakoribb kopejka pedig 5,1 gramm súlyú és 99%-os tisztaságú volt.
A cárnő pénzverése alatt a rubel átlagosan 28,8 gramm ezüstöt ért, a kopejka átlagosan 0,051 gramm réz volt.
A cárnő pénzverése nem volt elég hatékony ahhoz, hogy kielégítse az ország növekvő pénzigényét, ezért a cárnő gyakran külföldi pénzérméket is elfogadott, mint például a svéd tallért, a lengyel zlotyt vagy a holland guldenet.