I. Ferdinánd román király (németül: Ferdinand Viktor Albert Meinrad von Hohenzollern-Sigmaringen) 1865. augusztus 24-én született Sigmaringenben. Apja, Leopold von Hohenzollern-Sigmaringen herceg, nagybátyja, I. Károly román király, 1889-ben örökbe fogadta őt, így Ferdinánd lett Románia trónörököse. 1893-ban feleségül vette Mária edinburgh-i hercegnőt, Viktória brit királynő és II. Sándor orosz cár unokáját. Bár visszahúzódó, időnként habozó természetű ember volt, alaposan tájékozódott Románia katonai ügyeiben, és maga irányította a hadsereget a második Balkán-háborúban .

Amikor nagybátyja meghalt, ő követte Románia trónján, 1914. október 10-én. Az első világháború elején várakozó álláspontra helyezkedett, mielőtt véglegesen az antanthoz csatlakozott volna, 1916 augusztusában. A német válasz nem késett sokáig: az év végén már a román főváros, Bukarest, is német kézre került, és a király kormányával együtt Jászvásárba menekült. A megszálló erők gyors előrenyomulása demoralizálta a román hadsereget, ezért 1917 áprilisában a román katonáknak ígéretet tett a földreformra. Ezzel elkerülte ugyan a forradalmi helyzet kialakulását, de olyan problémát gerjesztett, amelyet a háború utáni kormányok sohasem tudtak teljességgel megoldani.

Románia 1918 márciusában kénytelen volt letenni a fegyvert a központi hatalmak csapatai előtt, de novemberben ismét csatlakozott az antanthoz. A világháborút lezáró békeszerződések során Romániához csatolták Erdélyt, Bukovinát, a Bánság egy részét és Besszarábiát, ezzel a királyság területe megkétszereződött, és 1922 októberében Ferdinándot Gyulafehérváron az ország királyává koronázták. 1920-ban Ferdinánd királyi államcsínyt hajtott végre és Alexandru Averescu tábornokot helyezte a miniszterelnöki székbe. Az ő kormánya léptette életbe 1921-ben a király régen megígért földreformját. 1925-ben Ferdinánd arra kényszerítette fiát, a kicsapongó életmódot folytató Károly trónörököst, hogy mondjon le a trónnal kapcsolatos jogairól, és később a király akaratából ifjú unokája, Mihály herceg örökölte a trónt. 1927. július 20-án Szinajában hunyt el.

I. Ferdinánd uralkodása (1914-1927) Románia történelmének egy rendkívül viharos időszakára esett, tele háborúval, területi változásokkal és gazdasági kihívásokkal. A pénzverés ezen időszakban tükrözi a korszak eseményeit, és betekintést nyújt a román gazdaság és társadalom változásaiba.
Az első világháború kitörésekor Románia még nem állt készen a modern hadviselésre. A hadsereg gyengén volt felszerelve, és a fegyverzet nagy részét importból szerezték be. Ez a helyzet a pénzverésre is rányomta a bélyegét.
1914-ben a román pénzverde arany- és ezüstérméket vert, de a háború okozta gazdasági nehézségek miatt 1916-ban leállították az arany- és ezüstpénzverést.
1917-től kezdve a pénzverde papírpénzt nyomtatott, hogy fedezze a háborús kiadásokat. A papírpénz inflációja gyorsan emelkedett, ami a gazdaság instabilitásához vezetett.
Az első világháborút követően Románia jelentős területeket szerzett, beleértve Erdélyt, Bukovinát és Besszarábiát. Ez a területnövekedés a román gazdaság fellendülését hozta magával.
1922-ben bevezették a lejt, mint Románia új nemzeti valutáját. A lej kezdetben aranyhoz volt kötve, ami stabilitást biztosított a gazdaságnak.
Az 1920-as években a román pénzverde ismét arany- és ezüstérméket vert, de ezek mennyisége lényegesen kisebb volt, mint a háború előtti időszakban.
Forgalomban lévő érmék és bankjegyek: aranyérmék: 20 lej (1914), 100 lej (1914), ezüstérmék: 1 lej (1914), 5 lej (1914).
Papírpénz: 1 lej (1917), 5 lej (1917), 10 lej (1917), 50 lej (1917), 100 lej (1917).
I. Ferdinánd uralkodása alatt a román pénzverés tükrözte a korszak történelmi és gazdasági eseményeit. A háború okozta nehézségek a pénzverés visszaesését eredményezték, míg a háborút követő fellendülés a lej bevezetéséhez és a gazdaság stabilizálódásához vezetett.