IV. (Kun) László, az Árpád-házi magyar király, 1272 és 1290 között uralkodott. Apja V. István király, anyja Erzsébet kun hercegnő volt. Kun László okleveleiben magát III. Lászlónak nevezte, mivel II. Lászlót, a III. István idején fellépő ellenkirályt ekkor nem ismerték el törvényes uralkodónak. A Kun nevet azonban nem anyja származása miatt kapta, hanem életében ragasztották rá. A hatalomra törő főurak Joachim bán vezetésével gyerekkorában elrabolták, hogy ezzel tarthassák sakkban apját. A trónra lépő László továbbra is ki volt szolgáltatva az urak kényének-kedvének, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felserdülve szívesebben legyen „szeretett kunjaival”, mint a magyarok között. Szinte teljesen azonosult velük, életmódjukat, szokásaikat is átvette.
Apja és nagyapja küzdelme miatt László számos erőszakos cselekedetnek volt tanúja, sőt szenvedő részese, ami bizonnyal kihatott későbbi egyéniségére. Bár IV. Béla és V. István ifjabb király éppen László születése évében kötött békét Pozsonyban, a két párt ellentéte 1264-ben újra fegyveres konfliktusba torkollott. Az alig kétéves Lászlót és édesanyját saját nagyapja fogatta el Sárospatakon, és záratta Turóc várába. 1265 márciusában az isaszegi csatában végül V. István döntő győzelmet aratott IV. Béla serege felett. A belháborúnak az 1266. március 23-án a Nyulak szigetén (a mai Margit-szigeten) kötött béke vetett véget, és László is kiszabadult. A Nyulak szigeti béke megkötésével azonban az ország megosztottsága nem szűnt meg, és ez felgyorsította a nagybirtokok gyarapodását, és a királyi tekintély drámai csökkenését. A hűség megoszlott, cserélgethető volt, és birtokadományokkal meg kellett vásárolni.

László apja 1265 után önálló külpolitikát folytatott. Lászlóval 1269-ben eljegyeztette I. Károly szicíliai király (IX. Lajos francia király öccse) leányát, Izabellát (akit Magyarországon Erzsébetnek neveztek), és a lányt 1270-ben Magyarországra hozták. A hivatalos házasságot csak pár évvel később (a legkorábban csak 1276-ban) kötötték meg, amikor a felek elérték az egyházi törvények szerint ehhez szükséges kort: Erzsébet a 12., László a 14. életévet. A gyermekek ilyen, politikai házassága jellemző volt a középkorra.

IV. (Kun) László 27 évesen halt meg 1290. július 10-én Körösszegen, és nyughelye a Csanádi-székesegyházban, Csanádon található.

IV. László (1272-1290) uralkodása alatt Magyarországon többféle pénzérmét vertek.

A legelterjedtebb pénzérme a denár volt. Ez a rézpénz az Anjou-ház címerét, a liliomot ábrázolta, valamint a király nevét és címét. A denároknak több változata is létezett, ahol a címer és a feliratok részleteiben különböztek egymástól.

Az obulus a denár tizedrésze volt, és gyakran használták apróbb tranzakciókhoz. Az obulusok általában kisebb méretűek voltak és alacsonyabb értékűek, mint a denárok.

IV. László uralkodása alatt a pénzverés különféle változásokon ment át, és a pénzek változatosak voltak a címer, a feliratok és az érték szempontjából.