Esterházy József Miklós gróf 1746. április 7-én született Bécsben, egyike volt a leghatalmasabb és leggazdagabb magyar főúri család, az Esterházy család kiemelkedő tagjainak. Szülei Esterházy Miklós „Fényes” herceg és Liechtenstein Mária Erzsébet hercegnő voltak. Édesapja, Miklós herceg, kora egyik legbefolyásosabb és legfényűzőbb arisztokratája volt, aki Eszterházán, a magyar Versailles-nak is nevezett kastélyban tartott udvart, és támogatta Joseph Haydn zeneszerzőt.
József Miklós kiváló nevelést kapott, amely megfelelt a korabeli arisztokrata ifjak elvárásainak. Részletes tanulmányokat folytatott, és számos nyelven beszélt. Fiatalkorában bejárta Európát, ami hozzájárult széles látókörének kialakulásához és felvilágosult gondolkodásmódjához. Külföldi útjai során megismerkedett a felvilágosodás eszméivel, amelyek mélyen befolyásolták későbbi életét és tevékenységét.
Esterházy József Miklós apjához hasonlóan jelentős szerepet játszott a Habsburg Birodalom udvari és közéletében. Bár sosem érte el édesapja hercegi rangját, grófként is komoly befolyással rendelkezett. Részt vett a pozsonyi országgyűléseken, és számos közhivatalt viselt. Fontos szerepet töltött be a korabeli társasági életben is, ahol eleganciájával és műveltségével tűnt ki.
Az Esterházy család hagyományait követve József Miklós is nagy művészetpártoló volt. Szenvedélyesen gyűjtötte a műkincseket, különösen a festményeket és a metszeteket. Jelentős könyvtárral is rendelkezett, amelyben a felvilágosodás irodalmának számos kulcsfontosságú műve megtalálható volt. Bár a zenei mecénási tevékenységben nem érte el édesapja Haydn iránti elkötelezettségét, támogatta a művészeket és hozzájárult a kultúra fejlődéséhez.
Esterházy József Miklós 1779-ben vette feleségül Liechtenstein Mária Johanna hercegnőt, aki szintén egy előkelő arisztokrata családból származott. Házasságukból több gyermek született, akik továbbvitték az Esterházy család nevét és hagyományait. József Miklós gróf 1802. augusztus 10-én hunyt el Bécsben, 56 éves korában.
Halálával egy olyan korszak zárult le, amelyben a főúri családok nemcsak a politikai életben, hanem a kultúra és a művészetek támogatásában is kiemelkedő szerepet játszottak. Esterházy József Miklós életével és tevékenységével hozzájárult a 18. századi felvilágosodás eszméinek terjedéséhez és a Habsburg Birodalom kulturális fejlődéséhez. Bár kevésbé ismert, mint "Fényes" Miklós herceg, a maga korában jelentős és tiszteletreméltó személyiség volt.

József Miklós osztrák gróf (1746–1802) időszakában az osztrák–magyar forint pénzérméi különleges és érdekes változatokat hoztak létre. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején, amikor a korona két része, Ausztria és Magyarország egyesült, a pénzverés során egyedülálló megoldásokat alkalmaztak.

Az osztrák-magyar veretek értékjelzését mind frankban, mind forintban feltüntették, bár a forint névértéke nem volt kötelező érvényű. Az aranyalapú valuta névleges aranytartalma 0,72858 gramm volt forintonként, míg a törvényes ezüstvaluta 11,111 gramm színezüstöt tartalmazott forintonként. Az arany-ezüst névlegesen rögzített értékaránya 1:15,3 volt, ami az ezüst értékét 1,25%-kal erősebben határozta meg az arannyal szemben, mint az 1:15,5 arányt használó éremuniós szabvány.

Ezen érmék egyedülállóak voltak, és a Monarchia gazdasági és pénzügyi változásaihoz igazodtak. Az aranyalapra való sikeres áttérés a koronapénzrendszer bevezetésével érkezett, és az 1766-ban bevezetett alfabetikus birodalmi verdejelölés megszűnésével is járt. Az osztrák-magyar korona pénzérméit pedig 1892-től kezdték el verni, különböző címletekben, beleértve az arany tíz- és húszkoronásokat is.

Ezek az érmék nem csak pénzügyi eszközök voltak, hanem történelmi és kulturális emlékek is, amelyek a Monarchia gazdag múltját tükrözik.