I. Sándor Obrenović  (Belgrád, 1876. augusztus 14. – Belgrád, 1903. június 11.) szerb király 1889-től a haláláig.
I. Milán szerb király  egyetlen gyermekeként született, és édesapja lemondása után, 1889-ben úgyszólván gyermekként lépett a trónra. Régenstanácsot neveztek ki mellé, melyet Sándor 1893-ban feloszlatott, és 17 évesen maga vette kezébe az ország irányítását. A trónraléptekor még kedvezően fogadott ifjú hamarosan maga ellen fordította támogatóinak nagy részét, ugyanis kizárta a kormányzásból az oroszbarát Radikális Pártot, és az 1889-es liberális alkotmány helyett a törvényhozást korlátozó 1869-es alaptörvényt elevenítette fel. Gyakran cserélgette a minisztereit, és hazahívta, majd a hadsereg főparancsnokává nevezte ki emigrációban élő osztrákbarát édesapját. Korlátozta az egyesülési- és sajtószabadságot. I. Milán elleni 1899-es sikertelen merénylet további elnyomó intézkedésekhez vezetett.
Sándor 1900-ban veszítette el véglegesen a tekintélyét alattvalói előtt, amikor – figyelmen kívül hagyva édesapja és politikai tanácsadói ellenvetéseit – bejelentette, hogy feleségül veszi a nálánál tíz évvel idősebb Draga Mašínt, egy cseh mérnök özvegyét, aki korábban Milán udvarhölgye is volt. A döntés után tiltakozásul a szerb kormány testületileg lemondott. A botrány miatt 1901-ben Sándor liberálisabb alkotmány bevezetésére kényszerült, és létrehozta a szenátust (a törvényhozás felsőházát).
A király uralkodása alatt fejlesztette a gazdaságot, megreformálta a hadsereget, és az eredetileg Mihály fejedelem nevéhez fűződő balkáni szövetség újjáélesztésével megpróbálta javítani Szerbia nemzetközi pozícióját. Ugyanakkor gúnyt űzött az alkotmányos kormányzásból , azt is tervezte, hogy Draga testvérét jelöli ki örököséül. A májusi puccs során összeesküvők egy csoportja rohamozta meg a palotát, és lemészárolta Sándort, Dragát, illetve udvartartásuk több tagját.
A nép többségében üdvözölte az államcsínyt az új király pedig az 1858-ban lemondott  Sándor szerb fejedelem fia, Karagyorgyevics I. Péter lett.

I. Sándor (1889–1903) uralkodása alatt Szerbia jelentős pénzverési reformokon ment keresztül. 1890-ben bevezették az aranydinárt, amely 1 dinár = 5 frankot ért. Ezt a valutát a következő érmék alkották: 1 dinár ezüst, 2 dinár ezüst, 5 dinár ezüst, 10 dinár arany.
1893-ban bevezették a nikkel 5 és 10 paras érméket, 1900-ban pedig a bronz 1 és 2 paras érméket.
I. Sándor uralkodása alatti szerb érmék jellemzői:
Az érmék előlapján I. Sándor király portréja, hátulján a szerb címer volt látható, felirata szerbül volt.
I. Sándor király uralkodása 1903-ban bekövetkezett meggyilkolásával ért véget. Azonban az általa bevezetett pénzverési reformok továbbra is érvényben maradtak, és Szerbia pénzügyi stabilitásának alapkövei lettek.”