II. Károly az Anjou-ház durazzói ágából származott. Apja Anjou Lajos Durazzo hercege volt, és ő maga is tehetséges hadvezérként vált ismertté Nagy Lajos magyar király udvarában.
Durazzói Margit leányával, Margittal kötött házasságából három gyermeke született: Mária, Johanna és Nápolyi László.
Nagy Lajos király halála után végakaratának megfelelően 11 éves leányát, Máriát 1382. szeptember 17-én Székesfehérvárott Demeter esztergomi érsek Magyarország „királyává” koronázta.
Eleinte nem volt jele annak, hogy Kis Károly be akarna avatkozni a magyar ügyekbe, még nápolyi hatalmának biztosításával volt elfoglalva.
Amikor a Nápolyi Királyság feletti uralmat a pápa és a magyar király támogatásával indított hadjárata során sikeresen átvette, a Magyar Királyság kérdése is sorra került.
Magyarországon – pártjának kezdeményezésére és segítségével – 1385 végén törvényes királlyá koronázása is megtörtént.
Azonban uralkodásának kezdetén, 1386. február 7-én egy udvari összeesküvés során halálosan megsebesítették, és február 24-én meghalt. Így a magyar történelem legrövidebb ideig regnáló uralkodója lett.
Meggyilkolásával a Magyar Királyság több mint másfél évtizedig tartó megosztottságba, polgárháborús állapotba süllyedt. Csak öt hónapnak kellett elmúlni ahhoz, hogy a gyilkosság fő kitervelői és végrehajtója azonos sorsra jussanak.

II. (Kis) Károly (1385-1386) Magyarország királyaként rövid ideig uralkodott, és ennek a rövid időszaknak nem volt jelentős hatása a pénzverésre. Az ő pénzverése folytatódott a korábbi minták és érmék alapján.

A 14. században Magyarországon a pénzverés során főként ezüst érmeket és néhány arany érmét használtak. Az ezüst érméket a "denár" nevű pénznemben verték, míg az arany érméket "florin" néven ismerték.

II. (Kis) Károly uralkodása idején a magyar pénzverés alapvetően nem változott.

A magyar pénzverés fejlődése és változásai inkább az azt követő években és uralkodók alatt történtek.