I. Oszkár (Párizs, 1799. július 4. – Stockholm, 1859. július 8.) Svédország és a vele 1814 óta perszonálunióban álló Norvégia királya volt 1844-től haláláig. Ő volt a Bernadotte-ház második uralkodója. Trónra lépése után számos reformot támogatott, és uralkodói stílusára a paternalizmus volt jellemző. Az 1848-as események után gondolkodásmódja egyre konzervatívabbá vált, különösen az alkotmányos kérdések terén. Külpolitikáját pedig az oroszellenesség jellemezte.
Édesapja Jean Baptiste Bernadotte volt, a francia forradalom tábornoka, Franciaország marsallja, később 1818-tól Svédország (XIV. Károly János néven) és Norvégia (III. Károly János néven) királya. Édesanyja pedig Napóleon francia császár korábbi jegyese, Désirée Clary volt. Szüleinek egyetlen gyermekeként született. Keresztapja maga Napóleon lett.
Apja halála után 1844-ben lépett trónra. Trónra lépése után számos reformot támogatott. Kezdeti liberalizmusa és az adópolitikáról, a sajtószabadságról és a büntetőjogi reformról alkotott nézetei egybeestek a politikai változások szükségességével és az iparosodás követelményeivel. Ezek mellett ő tette az első lépést a nemek közötti egyenlőség kivívásásra, mikor 1845-ben keresztül vitte azt a törvényt, mely kimondta, hogy a férfi és női örökösök (testvérek) egyenlő mértékben részesülnek az örökségből, amennyiben az elhalt nem végrendelkezett. 1846-ban felszámolta a céhrendszert.
Jogalkotásában azt a szempontot vette figyelembe, hogy országainak gazdagságát növelje. 1857-ben a svéd parlament kijelentette, hogy egyik elődje sem tudott ilyen jólétet biztosítani alattvalóinak.
Oszkár a skandináv államok szövetségének híve volt, s mint ilyen a perszonálunióban álló két országot, Norvégiát és Svédországot ugyanolyan jogokkal ruházta fel, megalkotva a két ország közötti egyenlőséget.
1823. június 19-én feleségül vette Jozefina leuchtenbergi hercegnőt (1807–1876), született Joséphine Maximilienne de Beauharnais-t, Eugène de Beauharnais és Auguszta Amália bajor királyi hercegnő leányát, Joséphine de Beauharnais-nek, Napóleon első feleségének unokáját, aki egyben I. Miksa bajor király unokája is volt. Házasságukból a következő gyermekek születtek:
Károly Lajos Jenő (1826–1872), később XV. Károly néven Svédország és Norvégia királya.
Ferenc Gusztáv Oszkár, Uppland hercege (1827–1852).
Oszkár Frigyes (1829–1907), később II. Oszkár néven Svédország és Norvégia királya.
Sarolta Eugénia Auguszta svéd királyi hercegnő (1830–1889).
Károly Miklós Ágost, Dalarna hercege (1831–1873).
1857 őszén gyengélkedése miatt átengedte az ország vezetését fiának, XV. Károly svéd királynak.

I. Oszkár Norvégia és Svédország királya volt 1844-től 1859-ig. A Bernadotte-ház második uralkodója volt, és számos reformot támogatott, mint például az adópolitika, a sajtószabadság, a büntetőjogi reform és a közoktatás javítása. Uralkodása alatt a svéd és a norvég pénzverés is fejlődött, és új érméket vezettek be.

A svéd pénzverésben 1844-ben megjelent az első 1/16 tallér, 1845-ben az 1/32 tallér, 1846-ban a 2 skilling banco, 1849-ben a 4 skilling banco, 1855-ben az első 1/4 riksdaler banco, 1857-ben az 1/2 riksdaler banco és 1858-ban az első 1 riksdaler banco érme.
A norvég pénzverésben 1844-ben megjelent az első 1/2 speciedaler, 1845-ben az 1/5 speciedaler, 1848-ban az első 1/2 skilling, 1850-ben az 1/4 speciedaler, 1851-ben az első 2 skilling, 1855-ben az 1/3 speciedaler, 1857-ben az első 1/8 speciedaler és 1858-ban az 1 speciedaler érme.
A svéd és a norvég érméken I. Oszkár király arcképe és címere szerepelt.