I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia első uralkodója, 1867 és 1916 között állt a trónon. Született 1830. augusztus 18-án Bécsben, és elhunyt 1916. november 21-én ugyancsak Bécsben. Apja Ferenc Károly főherceg, anyja Wittelsbach Zsófia Friderika főhercegnő volt.
Uralkodása alatt végrehajtott intézkedései:
1848–49: Az osztrák hadsereg, I. Miklós orosz cár segítségével, leverte a magyarok 1848–1849-es szabadságharcát, és Julius Haynau táborszernaggyal, a “Bresciai hiénával” kivégeztette a teljes magyar haderő vezérkarát.
1850–59: Ebben az időszakban erősítette meg hatalmát, korlátozta a politikai szabadságjogokat és a sajtószabadságot.
1860–67: A Monarchia kiegyezett Magyarországgal, és létrejött a kettős végrehajtású monarchia.
Monarchia uralkodójaként (1867–1907): Az 1867-es koronázás után I. Ferenc József a dualista rendszerben uralkodott, ahol Magyarország önálló királyságként működött.
1908–14: Uralkodása alatt történt az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és az első világháború kitörése.
I. Ferenc József hosszú uralkodása során sokat tett az ország modernizálásáért, de ugyanakkor a politikai és társadalmi változások is kihívást jelentettek számára. Ő volt a Habsburg monarchia leghosszabb ideig regnáló uralkodója, és Európa negyedik leghosszabb ideig uralkodó monarchája.
Felesége, Erzsébet (Sissi): A bajor Wittelsbach hercegnő, akit I. Ferenc József 1854-ben vett feleségül. Sissi híres szépségéről és szabadságszeretetéről volt ismert. Azonban a császári udvar merev szabályai és a politikai nyomás miatt nem találta meg a boldogságot. Sissi tragikus sorsú nő volt, akit 1898-ban Genfben merénylet áldozataként meggyilkoltak.
Fiuk, Rudolf a császári trón örököse volt, de sajátos életet élt. Érdeklődött a művészetek iránt és liberális nézeteket vallott. Sajnos 1889-ben tragikus körülmények között halt meg Mayerlingban,  öngyilkos lett. Ezt a tragédiát sosem felejtette el I. Ferenc József.
Leánya, Gisella a császári pár harmadik gyermeke volt. Ő is tragikus sorsú nő volt, mivel férje, bajor herceg, korán meghalt. Gisella a jótékonyság és a vallás iránti elkötelezettségéről volt ismert.
Leánya, Marie Valeriea császári pár legfiatalabb gyermeke volt. Ő volt az egyetlen, aki hosszú és boldog házasságot kötött. Marie Valerie a család egyik legkedvesebb tagja volt, és sokat tett a család egységéért.
I. Ferenc József családi élete tele volt tragédiával, de ugyanakkor szeretettel és elkötelezettséggel is.

A leghosszabb ideig uralmon lévő magyar király, I. Ferenc József (1848–1916) uralkodásának közel hat évtizede alatt többször változott a pénzrendszer. Uralkodása első évtizedében a Mária Terézia által 1753-ban bevezetett konvenciós pénzrendszer volt érvényes, amelyet 1857-ben váltott fel az osztrák értékű forint. Az osztrák értékű forint váltópénzei a 20 krajcár (1868), 10 krajcár (1869), 4 krajcár (1868), 1 krajcár (1879).

1857-ben létrejött a bécsi egyezmény, más néven bécsi pénzszerződés (Wiener Münzvertrag) Ausztria, Liechtenstein és a német államok egy része az egységes pénzláb bevezetésére kötött szerződést. A megegyezés értelmében a pénzverési alapsúlynak a vámfontból (500 gramm) 45 osztrák értékű forintot vagy 30 "egyleti" tallért (Vereinsthaler) vertek tíz éven át. A tiszta ezüstvaluta alapegysége tehát a forint (Gulden) lett, bár meghatározott szabvány szerint aranypénzek kibocsátására is sor került. Az egy és fél korona címletű aranyak azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, így verésükre Magyarországon csak néhány évben került sor 1859 és 1861 között.

Az osztrák értékű forint bevezetése egyben 5%-os leértékeléssel is együtt járt, mivel a 100 konvenciós értékű forint 105 osztrák értékű forinttal lett egyenlő. 1867-ben véget ért az egyleti tallérok verése, és a pénzrendszer egyedüli alapegységévé a 100 krajcár értékű ezüstforint vált.

A kiegyezést követően nem csupán az ezüstforintok kaptak magyar nyelvű köriratot és magyar jellegű éremképet, de a krajcár értékű váltópénzek is. Az előlapon az uralkodó portréjával díszített 10 és 20 krajcárosok ezüstből készültek, hátlapjukon a magyar Szent Korona és az értékjelzés kapott helyet, fél (5/10), 1 és 4 krajcárosok készültek.

Egészen 1878-ig az ezüstpénznek ázsiója volt a bankjegyekkel szemben, ettől kezdve azonban – az ezüst árának csökkenése és a nagyobb aranytermelés miatt – ez az arány megfordult. Az ezüstpénzek névértéke meghaladta a bennük lévő nemesfém értékét, kizárólag az államilag bányászott ezüstből lehetett pénzt verni.

Európa országai egymás után tértek át az aranyalapú pénzrendszerre, így az ezüst az Osztrák–Magyar Monarchiába áramlott. A megoldást csupán az aranyalapú korona pénzrendszer bevezetése hozta el 1892-ben.

Osztrák-Magyar közös bankjegyek 1880-tól jelentek meg. Képük hűen tükrözte a korszak kettősségét, egyik oldala német nyelvű volt az osztrák címerrel, a másikon a magyar címer mellett magyar motívumok szerepeltek.

Annak ellenére, hogy a fejlődést  időnként válságok akasztották meg, I. Ferenc József uralkodása a magyar gazdaság sikertörténete.