III. (Nagy) Béla Magyarország és Horvátország királya volt 1172 és 1196 között. Édesapja II. Géza király, édesanyja Eufrozina királyné volt.

Miután Béla trónra került a rend helyreállt és az ország egy közeli kapcsolatba került Bizánccal. Sikerült felvirágoztatnia a gazdaságot és a kultúrát, elérte hogy az írásbeliséget általánossá tegyék. Kiemelkedő szerepet játszott a magyar egyház támogatásában és megerősítésében is. Az uralkodása alatt jelentős építkezések zajlottak az egyházi intézményekben, és keresztény hitre való áttérést követeltek a kisebbségi csoportoktól. Támogatta a pápával való jó kapcsolatot és aktívan részt vett a korabeli európai politikában. Az uralkodása alatt Magyarország egyik vezető hatalommá vált Közép-Európában. Regnálása sok tekintetben az Árpád-kor csúcsponját jelentette.

1196-ban halt meg. Utódja fia, Imre herceg lett.

III. Béla által megteremtett belső nyugalom lehetőséget biztosított arra, hogy reformokkal erősítse meg a királyságát.

Béla szembeszállt a 12. századra jellemző állandó pénzromlással, amely a kisebb méretű és alacsonyabb nemesfémtartalmú pénzek forgalomba hozatalával járt, és emelkedett a vert érmék súlya és nemesfémtartalma. Ezenkívül Béla bizánci mintára rézpénzeket is bevezetett, amelyeket máig nagy mennyiségben találhatunk.

Béla idejében jelentek meg a pszeudo-arab pénzek is, amelyeken arab feliratutánzatok láthatók, ez is jelzi az uralkodó széles látókörét.