I. (Hunyadi) Mátyás, más néven Igazságszolgáltató Mátyás vagy Corvin Mátyás, 1443. február 23-án született Kolozsváron, és 1490. április 6-án hunyt el Bécsben. Apja Hunyadi János, Magyarország kormányzója, anyja Szilágyi Erzsébet, magyar nemes család leánya.
Mátyás 1458-tól Magyarország és Horvátország királya, 1469-től Csehország királya, és 1487-től Ausztria főhercege volt. Uralkodása alatt jelentős hadjáratokat vezetett, és az ország gazdaságát is fellendítette.
Mátyásnak, aki nem örökösödési jogon került trónra, különösen nagy szüksége lehetett a szabályszerű koronázásra legitimációja, társadalmi elfogadottsága megerősítése érdekében. Ennek ellenére csak a korona visszaszerzése után háromnegyed évvel, 1464. március 29-én kerített sort erre Székesfehérvárott. Egyúttal országgyűlést is hirdetett a koronázóvárosba.
Mátyás belpolitikai tevékenységének fő céljai uralkodásának első időszakában a saját hatalmának megerősítése, majd a kincstári bevételek növelése, végül pedig Corvin János trónutódlásának biztosítása volt. A nemesi uralkodó osztály, azon belül is a főurak tekintetében ez a politika elsősorban a hatalmi pozíciók és az ezzel járó birtokok szinte folyamatos újraosztásáról szólt. Mátyás emellett figyelmet fordított a szélesebb köznép, a városi polgárság, sőt a parasztság helyzetére is. Az adóprés szorításából nem engedett, de országjárásai során a főurak által elkövetett kirívó igazságtalanságokat igyekezett orvosolni, később ez a tevékenysége lett az „igazságos Mátyás királyról” szóló legendák reális magva.
A király, az igazságszolgáltatás terén is reformokat vezetett be. Az addigi királyi „különös” és „személyes” jelenléti bíróságok felesleges kettősségét megszüntette.
Mátyás nemcsak uralkodóként, hanem hadvezérként is kiemelkedőt alkotott. Kitűnően tájékozódott a külpolitikában, tájékozott volt az antik és a korabeli katonai irodalomban. Diplomáciai és hírszerző hálózata révén megismerte az ellenfelek terveit.
Mátyás családja a korabeli főúri szokásoknak megfelelően már a gyermekkorában házassági terveket szövögetett számára. 1455-ben Hunyadi János megegyezett Cillei Ulrikkal abban, hogy Mátyás feleségül veszi lányát, Cillei Erzsébetet. Mivel azonban a menyasszony 1455-ben hirtelen meghalt, a házasság nem valósulhatott meg.
Míg Mátyás fogságban volt, 1458 elején nagybátyja, Szilágyi Mihály megegyezett Garai Lászlóval, hogy Mátyás feleségül veszi Garai lányát, Annát. Később kiderült, hogy Mátyás viszont Prágában – szabadulása fejében – megegyezett Podjebrád Györggyel arról, hogy az ő Katalin lányát veszi el. Ez a házasság 1463. május 1-jén létre is jött, de Katalin már 1464 tavaszán, 15 éves korában meghalt gyermekszülésben.
A király 1474 októberében, a csehekkel és lengyelekkel vívott háborúban, a „boroszlói táborozás” idején kapta meg a jó hírt, hogy I. Ferdinánd nápolyi király hajlandó hozzá adni Beatrix leányát. Aragóniai Beatrix igen előkelő királyleánynak számított, mind kasztíliai, mind aragóniai őseit tekintve.Hamarosan kiderült azonban, hogy Beatrixnak nem lehet gyermeke, azaz Hunyadi Mátyás dinasztiaalapítási terveit kudarc fenyegeti, nem lehet törvényes utóda. A király ettől kezdve minden eszközzel házasságon kívül született fia, Corvin János örökösödését kívánta biztosítani.
Mátyás 1486-tól kezdve már sokat betegeskedett, agyvérzése és súlyos köszvénye miatt alig tudta elhagyni a szobáját, időnként hordszéken vitette magát A király 1490.április 4-én lett rosszul, és kétnapos szenvedést követően, április 6-án halt meg. Székesfehérvárott, Szent István bazilikájában temették el.

Hunyadi Mátyás uralkodása alatt, 1470-től kezdve, az első Mátyás nevével ellátott pénzek verése az országgyűlés határozatára indult meg, amely megválasztotta a fiatal királyt. Ezzel kezdetét vette a pénzverés Mátyás nevével, ami két nagyobb szakaszra osztható, az évenkénti pénzbeváltás és az állandó pénz korszakára.

Az évenkénti pénzbeváltásra kerülő ezüstpénzek általában évről évre újra verve lettek. Ahhoz, hogy könnyen megkülönböztethetők legyenek egymástól, az éremképet minden évben változtatták, és különböző címerekkel látták el. Ezeket az úgynevezett címeres ezüstpénzeket 1458 és 1467 között verték. Ezután hatalmas reform történt a magyar ezüstpénzverés terén, amelynek következtében Mátyás hosszú időre stabilizálta a magyar denárvalutát. Ekkor jelentek meg az úgynevezett madonnás veretek, amelyek állandó éremképpel rendelkező pénzek voltak és nem kellett őket évente beváltani, hanem hosszú ideig forgalomban maradtak. Újabb pénzeket csak akkor vertek, ha szükség volt rájuk a forgalomban lévő pénzmennyiség hiányának pótlására és kiegészítésére. Az állandó pénzverés Mátyás uralkodásának végéig folytatódott.

Ebben az időszakban három pénznemben vertek ezüstpénzt: mindegyik denárnak volt obulusa és garasa. A reform lényege az volt, hogy Mátyás jóhírű Zsigmond-kori ezüstpénzét, a moneta maiort-t vette mintául, és értékálló, jó minőségű ezüstpénzeket veretett. Megszüntette a pénzromlást, és az ország minden pénzverdéjében állandó értékű ezüstpénzt vertek, aminek árfolyama 1 aranyforint = 100 denár lett. Újra verték a súlyosabb ezüstpénzt, a garast is, amelyből húsz darabot adtak egy aranyforintért. Mátyás pénzreformja több mint ötven évre stabilizálta a pénzérték-viszonyokat, és megszilárdította az aranyforint - denár árfolyamot.