Szaúd ibn Abdul-Aziz Al Szaúd ( 1902. január 15. – 1969. február 23.) Szaúd-Arábia királya 1953 és 1964 között.
Szaúd 1902. január 15-én született Kuvaitvárosban, Abdul-Aziz ibn Abdul-Rahman második fiaként. Anyja Ibn Szaúd második felesége, Wadhah bint Muhammad bin 'Aqab volt. A család korábban Kuvaitba menekült miután el kellett hagyniuk Rijádot, de apja még ebben az évben elfoglalta a várost és valamennyien visszatérhettek.
Oktatását már ötéves korában elkezdték, a Koránt tanították neki, valamint íjászatot és lovaglást.
Szaúd első feladatát tizenhárom éves korában kapta, egy delegációt vezetett Katarba. 1921-ben apja rá bízta a csapatok vezetését a háili harcokban és a Jemenben harcoló szaúdi kontingensnek is ő volt a parancsnoka. Ezeken kívül összesen még nyolc hadjáratban harcolt még mielőtt trónra került.
1933-ban apja hivatalos trónörökösnek nyilvánította. 1937-ben Mohammed fivérével együtt ő képviselte a királyságot VI. György koronázásán. Kevéssel apja halála előtt, 1953. október 11-én miniszterelnöki kinevezést kapott.
Apja halála után Szaúd 1953. november 9-én lépett a trónra. Hamarosan kiderült, hogy nem alkalmas államfőnek, tékozló életmódjával a jelentős olajbevételek ellenére a csőd szélére sodorta Szaúd-Arábiát. A költségvetés nehéz helyzete ellenére az állami jövedelmeket a család luxuskörülményeire és palotákra költötte.
A király több új minisztériumot is felállított, 1957-ben pedig megalapította a Szaúd király Egyetemet Rijádban.
Szaúd igyekezett a saját fiait helyezni magas állami pozíciókba, a nyolc új miniszteri poszt létrehozásával is főleg az volt a célja, hogy a családtagoknak rangjuknak megfelelő politikai posztot adhasson.
Szaúd sok tekintetben továbbra is arab törzsfőként viselkedett, aki nem tesz különbséget a saját és állam tulajdona között.
A dinamikusan növekvő olajjövedelmek ellenére Szaúd 200 millió dolláros államadósságot örökölt az apjától. A király az adósságállományt 1958-ra 450 millióra növelte, Szaúd leállított pár állami programot, de továbbra is szórta a pénzt a palotáira.
Szaúd féltestvérei közül leginkább Fejszál lépett fel a király pazarlása ellen és sürgette a költségvetés rendbehozását és a miniszteri kinevezések felülvizsgálatát. Fejszál a család támogatásával és trónörökösi helyzetét kihasználva miniszterelnökké neveztette ki magát.
A dinasztia többi tagja is aggódott a költségvetés helyzete és a főleg Egyiptomból érkező antimonarchista propaganda miatt.
1962-ben Szaúd király külföldre utazott gyógykezelésre és a távollétét kihasználva, Fejszál átalakította a kormányt (amelyben Szaúd fiai már nem kaptak helyet) és saját embereit helyezte a fontos honvédelmi pozíciókba.
A hazaérkező király elutasította Fejszál átalakításait. Szaúd 1964. március 28-án beleegyezett öccse régensi kinevezésébe. A vallási vezetők és a család nyomására még abban az évben lemondott a trónról és Svájcba távozott száműzetésbe.
Szaúdnak számos feleségétől összesen 115 gyermeke született.
1969. február 21-en Szaúd rosszul lett, álmában szívrohamot kapott és meghalt. A volt királyt a rijádi Al-Oud temetőben helyezték örök nyugalomra.

Abdulaziz szaúdi király 1953-tól 1964-ig uralkodott Szaúd-Arábiában. Ebben az időszakban az ország pénzverése jelentősen fejlődött. Addig a pénzeket Londonban verték, de 1956-ban megnyílt a szaúd-arábiai pénzverde Dzsiddában.

Az 1950-es években a szaúd-arábiai pénzverésben ezüst és arany érméket vertek, valamint papírpénzeket. Az ezüst érmék közé tartozott a 1/2, 1, 2, 5 és 10 riál, valamint az 1/20, 1/10, 1/5 és 1 riál értékű ezüst fillér. Az arany érmék közé tartozott a 1/2, 1, 2, 5 és 10 riál. A papírpénzek közé tartozott az 1, 5, 10, 20, 50, 100 és 500 riál értékű bankjegy.

Az 1960-as években a szaúd-arábiai pénzverésben további fejlesztések történtek. Megkezdődött a réz és a nikkel felhasználása érmek veréséhez, valamint megjelentek az első polimer bankjegyek.

Abdulaziz szaúdi király pénzverése jelentősen hozzájárult a szaúd-arábiai gazdaság fejlődéséhez. A modern pénzverési technológiák bevezetése lehetővé tette a szaúd-arábiai pénzek minőségének és biztonságának jelentős javítását.