Wittelsbach Ottó, Magyarországon gyakran Bajor Ottó, (Burghausen, 1261. február 11. – Landshut, 1312. szeptember 9.) Alsó-Bajorország hercege 1290 és 1312 között, valamint magyar király az interregnum idején 1305 és 1312 között, bár 1307-ben megfosztották hatalmától, így ezt az évet szokás uralkodása végének tekinteni. Apja XIII. Henrik Bajorország és Alsó-Bajorország hercege, anyja Erzsébet, IV. Béla leánya.
Ottó a német Wittelsbach-házból származott, a magyar koronára azért tartott igényt, mert édesanyja, Erzsébet, IV. Béla leánya volt. Apja XIII. Henrik bajor herceg volt. Alsó-Bajorországban nem szabályozta törvény az öröklés rendjét, ezért apjuk halála előtt esküvel kötelezte az ifjabb hercegeket, hogy Ottónak négy évre átengedik a kormányzást. Henrik 1290. február 3-án meghalt, és a kiszabott idő eltelte után Ottó és öccsei – III. Lajos és I. István – együtt kormányozták Alsó-Bajorországot.

Ottó első felesége I. (Habsburg) Rudolf leánya, Katalin volt, de Katalin 1282. április 4-én meghalt, és hozománya is visszakerült Rudolf birtokába. Piast Ágnes magyar királyné (1293/1296 – 1361. december 25.) Ottó magyar király második felesége. Nem volt ténylegesen magyar királyné csak a címet birtokolta, ugyanis hitvese már nem tudta visszaszerezni a trónját.

Ottó Magyarországra jövetele nem volt veszélytelen, mert III. (Habsburg) Rudolf osztrák herceg megkísérelte a Magyarországra vezető utakat elzárni előle. A szerencsésen Magyarországra érkező Ottót Székesfehérvárott Rád Benedek veszprémi és Antal csanádi püspökök koronázták meg 1305. december 6-án. Habár Ottó IV. Béla magyar király unokájaként formált jogot a Szent Koronára, a koronázás nem felelt meg a magyar szokásjognak, mert nem a rangidős főpap végezte, az Anjou-párti Tamás érsek távolléte miatt. A koronázás után az új király seregével Budára vonult és – demonstrálva, hogy az országnak koronás uralkodója van – a Szent Koronával a fején bejárta az egész várost.

1307 elején Erdélybe indult, feleségül kívánta venni Kán László erdélyi vajda leányát. Kán László elfogta a magyar királyt a nála lévő Szent Koronával együtt. Ottó csak néhány hónapos rabság után, váltságdíj ígéretével szabadult és feladva magyarországi uralmi terveit Bajorországba távozott. Hazatérésekor a bajorok hősként ünnepelték, uralkodójuk kudarcát az osztrákok intrikáinak tulajdonították. Ottó 1312. szeptember 9-én halt meg.

A magyar középkori pénzverés egyik legritkább darabjának, szinte „Szent Gráljának” Ottó (1305–1307/8) király denára számított.

A hozzá köthető CNH 387-es denár éremképe előlapját tekintve hordoz újdonságot, a középponti elemmé emelt koronát.

Ottó király rövid uralkodása miatt a típus keltezése igen egyszerű. Éremképét tekintve a korábbi magyar veretek hagyományait folytatja, és lényegében a 13. századi – sokszor erősen a bécsiek hatása alatt álló, de sajátosan – magyar érmelés szerves továbbélését bizonyítja. Kivitele igen gondos, szép kerek alakja, jól formált éremképei megkülönböztetik a bécsi denárok hanyagságait magukon viselő korabeli magyar utánveretektől. Ritkasága miatt a hamisították is.