II. Oszkár Bernadotte, a svéd és norvég királyi herceg, a Bernadotte-házból származott.
1829. január 21-én született a stockholmi királyi palotában. 1907. december 19. honyt el.
Édesapja I. Oszkár svéd király, édesanyja pedig Joséphine de Beauharnais leuchtenbergi hercegnő volt.
Testvérei közé tartozott Eugénia svéd királyi hercegnő, Gusztáv svéd királyi herceg, Ágost svéd királyi herceg és XV. Károly svéd király.
II. Oszkár 1872. szeptember 18. óta uralkodott Svédországon és Norvégián.
1905-ben Norvégia bejelentette a perszonálunió felbomlását Svédországgal.
Belpolitikáját tekintve a konzervatív értékeket vallotta. Külpolitikájában kiállt a skandináv államok összefogása mellett.
Sokat tett a hajóhad és a hadsereg újjászervezéséért, az adóügy és a közigazgatás javításáért. Hosszas küzdelmek után sikerült elfogadtatnia a honvédelmi reformot, melyet a katonai kihívásoktól idegenkedő kamarilla ellenzett. Sor került a flotta fejlesztésére és várépítések valósultak meg.
Művészetkedvelő és tudós ember volt, fordított Johann Gottfried Herder és Goethe műveket, valamint írt színházi darabokat.
Házastársa Zsófia nassaui hercegnő volt, akivel négy fia született, köztük a későbbi örököse, V. Gusztáv svéd király.
1905. június 7-én a Storting kimondta a király trónfosztását és a Svédországgal való unió felbontását. A svéd kormány tiltakozott és népszavazásra kívánta bocsátani az unió kérdését. A norvég nép augusztus 13-án megszavazta az unió felbontását, és a norvég kormány felajánlotta az ügy békés rendezését. A kormányok megbízottai a Värmland megyei Karlstadban gyűltek össze. A svéd fél a határerődök lebontását követelte, ebbe a norvégok szeptember 23-án beleegyeztek. Norvégia október 9-én, Svédország október 13-án fogadta el a karlstadi határozatot. Norvégia hosszas küzdelem után független lett. Oszkár maga és családja nevében lemondott a norvég trónról.
Norvégia trónját ekkor VIII. Frigyes dán király fia – egyben II. Oszkár svéd király unokahúgának fia (XV. Károly Lujza nevű leányának fia) – foglalta el, VII. Haakon néven.
II. Oszkár hosszú uralkodása során fontos szerepet játszott a skandináv politikában és kultúrában.

II. Oszkár svéd és norvég király 1872-től 1907-ig uralkodott. Uralkodása alatt a skandináv országok gazdasága fejlődésnek indult, és a pénzverésben is jelentős változások történtek.

Oszkár király 1873-ban bevezette a 100-részes ezüstrendszert, amelyben az 1 koronás érme 100 öregöt ért. Ez a rendszer a 19. század végéig volt érvényben.

Az uralkodó idején a svéd és norvég pénzverésben az alábbi változások történtek, a pénzek súlya és mérete jelentősen csökkent, hátoldala egységes lett, és a király arcképét ábrázolta.
A pénzek előoldalára különböző motívumokat véstek, például a királyi monogramot, a koronát vagy a skandináv országok címerét.
II. Oszkár király pénzverése fontos mérföldkő volt a skandináv országok pénztörténetében. Az új rendszer egyszerűbbé és átláthatóbbá tette a pénzforgalmat, és hozzájárult a gazdaság fejlődéséhez.

Az uralkodó pénzverése során vert érmék közül a leggyakoribbak az 1, 2, 5 és 10 koronás ezüstérmék voltak. Ezek az érmék ma is keresettek a numizmatikusok körében.