VII. Haakon, a Glücksburg-házból származó dán királyi herceg, VIII. Frigyes dán király és Svédországi Lujza királyné második legidősebb gyermeke volt, aki az 1905-ben függetlenné vált Norvég Királyság királya 1957-es haláláig ,ezt követően felvette a Haakon nevet. Az ő és felesége, Nagy-Britanniai Matild, 1906. június 22-i koronázása volt az utolsó norvég és egyben utolsó skandináv királyi és királynéi koronázás.
Bátyjával, a későbbi X. Keresztély dán királlyal együtt magánoktatást kapott a kastélyban. 1886-ban kezdte meg tengerésztiszti kiképzését. Más kadétokkal együtt járta végig a ranglétrát; semmilyen előjogban nem részesült. 1893-ban végzett a tengerészeti főiskolán alhadnagyként, majd később főhadnaggyá léptették elő.
1896-ban Károly herceg feleségül vette unokatestvérét, Matild hercegnőt, Eduárd walesi herceg és Alexandra hercegné lányát. Fiuk , egyetlen gyermekük, Sándor herceg 1903. július 2-án született a norfolki Appleton House-ban.
Végzettségének megfelelően nagy érdeklődést mutatott a külpolitikai és katonai kérdések iránt. Monarchikus kapcsolatai – különösen a brit királyi házzal valók – révén hathatósan támogatta a kormány számos törekvését, köztük Norvégia semlegességének megőrzését az I. világháborúban.
Haakon elmélyülése minden norvég témában, személyes kvalitásai és hozzáállása, valamint a demokratikus elvek iránti tisztelete megalapozták a királyság fennmaradását Norvégiában. Ez a pozíció a II. világháború során tovább erősödött.
1940. április 9-én német csapatok támadták meg Norvégiát. El akarták fogni a királyt és a kormány tagjait, hogy megadásra kényszerítsék az országot – a királyi család, a kormány tagjai és a Storting legtöbb képviselője azonban el tudott menekülni, mielőtt a megszálló csapatok elérték Oslót.
A királyi családot lelkesen fogadták, amikor a felszabadulást követően, 1945. június 7-én hazatért Norvégiába. Nyár végén a király útra kelt, hogy az országot bejárva személyesen mérje fel a háború pusztítását és az újjáépítés állását; a körutazást a következő nyáron fejezte be.
VII. Haakon király 1957. szeptember 21-én hunyt el oslói palotájában. Az Akershus erődbeli királyi mauzóleumban temették el; a temetési menetet gyászolók tömegei kísérték. 

VII. Haakon norvég király 1905-től 1957-ig uralkodott. Uralkodása alatt a norvég pénzverésben számos változás történt.

1907-ben bevezették a norvég koronát, amely addig a dán koronával volt egyenértékű. A új koronás érmék 1905-től 1920-ig készültek, majd 1921-ben bevezették az újabb, mai napig használt koronás érmék sorozatát.

A második világháború alatt a norvég pénzverést a megszálló német csapatok irányították. A háború alatt csak néhány érmét vertek, és azok is alacsony minőségűek voltak.

A háború után a norvég pénzverésben további változások történtek. 1949-ben bevezették az 1 koronás és az 50 øre-s érmék rézből készült változatát. 1960-ban pedig megjelentek a 10 øre-s és az 5 øre-s érmék nikkelből készült változata.

VII. Haakon pénzverésének legfontosabb érmei a következők: 1905-ös ezüst koronás érme, amely a norvég függetlenség szimbóluma lett, 1921-es koronás érme, amely a mai napig használt érmesorozat alapját képezi, 1949-es réz 1 koronás érme, amely a norvég pénzverésben az első színes érme volt.

VII. Haakon pénzverése a norvég pénzügyi és gazdasági fejlődés fontos fejezete volt.