Heliogabalus, más néven Elagabalus, 218 és 222 között uralkodott a Római Birodalomban. Valódi neve Varius Avitus Bassianus volt. Amikor császárrá vált, Marcus Aurelius Antoninus néven ismertette magát, hogy az Antoninus dinasztiahoz kapcsolódjon, mint állítólagos apja, Caracalla. Heliogabalus életének rövid uralkodása mégis az egyik legvitatottabb és legrejtélyesebb időszak a római történelemben.
Ifjúságában Heliogabalus az El-Gabal napisten szolgálatában szolgált, majd trónra került Julia Maesa államcsínyes támogatásával. Az ifjú császár életét azonban sok ellentmondás és botrány jellemezte, és uralkodása alatt számos vitatott döntést hozott.

Elagabalus császár (218-222) pénzverése a római pénzverés történetének egyik legkülönösebb és legvitatottabb időszaka. A császár, aki 14 évesen került hatalomra, a hagyományos római vallási és kulturális értékeket elutasította, és a szíriai Elagabal templom főpapjává tette magát. Ez a változás megmutatkozott pénzverésében is, amelyben a római isteneket és szimbólumokat egyre inkább szíriai istenekkel és szimbólumokkal helyettesítette.

Elagabalus pénzverésének jellemzői Az uralkodó arcképe gyakran szíriai stílusú, nagy szemekkel és keskeny arccal. A hátoldalon gyakran megjelennek szíriai istenségek, például Elagabal, Baal és Atargatis. A pénzek feliratai gyakran szír nyelven vannak.

Elagabalus pénzverése jelentős hatással volt a római pénzverésre. A császár halála után a hagyományos római vallási és kulturális értékek visszatértek, de a szíriai stílus és szimbólumok továbbra is megjelentek a pénzeken.

Elagabalus pénzverésének néhány konkrét példája:
Denarius, 218: Az uralkodó arcképe szíriai stílusban, a hátoldalon Elagabal temploma.
Aureus, 221: Az uralkodó arcképe szíriai stílusban, a hátoldalon Atargatis istennő.
Sestertius, 222: Az uralkodó arcképe szíriai stílusban, a hátoldalon Baal isten.

Elagabalus pénzverése ma is nagy keresletnek örvend a numizmatikusok körében.