II. Lipót (Bécs, Ausztria, Német-római Birodalom, 1747. május 5. – Bécs, Ausztria, Német-római Birodalom, 1792. március 1.) a Szent Római Birodalom császára, Ausztria uralkodó főhercege, Magyarország és Csehország királya volt 1790 és 1792 között. Ezt megelőzően közel huszonöt esztendőn keresztül Toszkána nagyhercege volt 1765 és 1790 között.

Lipót Mária Terézia uralkodónő és I. Ferenc német-római császár harmadik fia volt. Testvérei között szerepelt a későbbi II. József császár, valamint Mária Karolina nápolyi és Marie Antoinette francia királyné is.
1761-ben, fivére, Károly József főherceg halálát követően vált a Toszkánai Nagyhercegség örökösévé, és egyúttal fivére jegyesének, a spanyol király leányának, Mária Ludovikának a kezét is megkapta. Házasságukra 1765-ben került sor, majd a párnak az évek alatt – szüleihez hasonlóan – összesen tizenhat gyermeke született. Az ő utódaiktól származik a Habsburg–Lotaringiai-ház későbbi fő és további három mellékága: a toszkánai, a tescheni és a magyarországi nádori ág.

Firenzei regnálása alatt a felvilágosult abszolutizmus mintaállamává tette Toszkánát. A korban rendhagyó módon ellenezte és elsőként törölte el a halálbüntetést és a kínvallatást egyaránt. Fivére, a császár 1790-ben utód nélkül való elhunytát követően lett a Szent Római Birodalom császára. A Habsburg Birodalomban és Magyarországon hamar hozzálátott a jozefinizmus elemeinek visszavonásához a belső béke megteremtése érdekében. Tartva a francia forradalom eszméinek térnyerésétől, kiterjesztette a Toszkánában sikeresen alkalmazott titkosrendőrséget birodalomszerte.
1792. március 1. (44 évesen) hunyt el Bécsben, Ausztria, Német-római Birodalom.

II. Lipót (1747-1792) a Habsburg Birodalom uralkodója és Magyarország királya volt 1790 és 1792 között. Az uralkodása alatt a birodalomban többféle pénzt vertek, köztük ezüst és réz érméket. 

II. Lipót korai pénzverései közé tartoztak a tallérok és ezüst tizenkrajcárosok, ezüstöt a  birodalom különböző régióiban vertek. Ezek az érmék általában a korabeli magasabb értékeket képviselték, és a birodalom gazdasági egységeit szolgálták.

1790-ben II. Lipót bevezette az Lipótinus nevű érmét, ez egy ezüst pénzérme volt. Az érmét jellemzően a birodalom különböző tartományaiban verték, és felhasználásra került mindennapi tranzakciók során.

Az ezüst tallérok és Lipótinus mellett II. Lipót időszakában folyt a rézpénzek verése is. Ezek a réz érmék általában kisebb értékűek voltak és a helyi kereskedelmi tevékenységekhez használták őket. Az érmék kétféle névértékkel jelentek meg: a krajcáros és a dénár. A krajcáros a legnagyobb címlet volt, és 1/120 részét képviselte egy forintnak, míg a dénár a legkisebb értéket, 1/240 részét tartalmazza egy forintnak.

II. Lipót 1792-ben halt meg, így pénzverése nem terjedt túl az említett időszakon.