Nászer ad-Din sah élete 1888–1894 között Ebben az időszakban Nászer ad-Din sah, a Kádzsár-dinasztia uralkodója, Perzsia (Irán) egyik leghosszabb ideig regnáló sahjaként számos politikai, gazdasági és kulturális esemény középpontjában állt.
1889-ben harmadszor is ellátogatott Európába, többek között Budapestre is, ahol nagy érdeklődéssel figyelte a technikai fejlődést és az európai életmódot.
Ebben az évben kötötte meg a hírhedt dohánykoncessziós szerződést Gerald Talbot brit tiszttel, amely az iráni dohányipart külföldi kézbe adta. Ez hatalmas társadalmi felháborodást váltott ki, és országos bojkottot eredményezett.
A koncesszió visszavonására végül egy vallási vezető, Mirza Hassan Shirazi fatvája kényszerítette, amely megtiltotta a dohány fogyasztását – még a sah háremében sem engedték meg neki a dohányzást.
Továbbra is támogatta a fotográfiát, és ő volt az első iráni uralkodó, akit rendszeresen fényképeztek. Több száz portré készült róla ebben az időszakban is.
A Dar al-Funun nevű felsőoktatási intézmény tovább működött, bár a reformok hatékonysága csökkent, és az oktatásban való részvétel alacsony maradt.
A telegrafálás, postaszolgálat és útépítés terén is történtek fejlesztések, de ezek nem tudták ellensúlyozni a belső elégedetlenséget.
A sah uralma alatt a korrupció és a felsőbb osztályok visszaélései továbbra is sújtották a lakosságot. A vallási vezetők (ulama) hatalma megerősödött, mivel ők nyújtottak védelmet a köznépnek.
A bábista mozgalom üldözése tovább folytatódott, miután korábban merényletet kíséreltek meg ellene. Ez a vallási feszültség végül az ő halálához is vezetett 1896-ban.

Nászer ad-Din sah a Kádzsár-dinasztia tagja volt, és 1848-tól 1896-ig uralkodott Iránban.
Ebben az időszakban többféle forgalmi pénzérmét vertek, leggyakrabban shahi és qiran címletekben.
A pénzérmék főként rézből és ezüstből készültek. Például az 1 shahi érme rézből készült, kb. 4,8 gramm súlyú és 24,7 mm átmérőjű volt.
Dizájn: Az érméken gyakran szerepelt a sah neve perzsa írással: ناصرالدین شاه قاجار (Nászer ad-Din sah Kádzsár), valamint az iszlám naptár szerinti évszám.
Az iszlám naptár szerint ezek az érmék az 1305–1311 közötti évekből származnak, ami a 1888–1894 közötti időszaknak felel meg.
Ma ezek az érmék keresettek a gyűjtők körében, különösen a jó állapotú példányok. Az áruk változó, de akár több ezer forintot is érhetnek darabonként.