II. Eduárd angol király (1284. április 25. – 1327. szeptember 21.) 1307-től egészen 1327 januárjában történt lemondásáig uralkodott. I. Eduárd angol király negyedik fiaként született, de bátyjai korai halála miatt ő lett a trón örököse. Apja, I. Eduárd halála után lépett trónra 1307-ben.

1308-ban feleségül vette Izabellát, IV. Fülöp francia király lányát, ezzel enyhítve a két ország közötti feszültséget, amelyet a dél-franciaországi Gascogne jogállása okozott.
Eduárd szoros kapcsolatot tartott fenn kegyencével, Piers Gavestonnal, akit Cornwall grófjává nevezett ki. Viszonyuk természete nem ismert pontosan, de az arrogáns Gaveston egyre növekvő hatalma ellenérzéseket szült az angol főurak között.
A bárók kényszerítették a királyt, hogy fogadja el a politikai rendszert megreformáló, ún. 1311-es rendelkezéseket. A megerősödött főurak elűzték Gavestont, mire Eduárd hatályon kívül helyezte a rendelkezéseket és visszahívta kegyencét. A fellázadó urak, akiket a király unokatestvére, Lancaster grófja vezetett, 1312-ben elfogták és megölték Gavestont, ezzel több évig tartó fegyveres konfliktust indítottak el.
1314-ben a skótok a bannockburni csatában megalázó vereséget mértek az angolokra, 1315–17 között pedig több évig tartó hideg, esős időjárás okozott hosszan tartó éhínséget. Mindez aláásta a király tekintélyét. Eduárd új barátokat és tanácsadókat talált a Despenser családban; különösen ifjabb Hugh Despenserrel épített ki szoros kapcsolatot.
1321-ben Lancaster és támogatói megszállták a Despenserek birtokait és kényszerítették Eduárdot, hogy száműzze őket. A király ezután összegyűjtötte híveit és megtámadta az ellenzékbe tartozó főurakat. 1322 márciusában elfogták Lancastert, és gyors tárgyalás után lefejezték. Eduárd és kegyencei visszavonták a korábbi, főuraknak kedvező reformokat, bebörtönözték ellenfeleiket, birtokaikat elkobozták.
Megromlott Eduárd és Izabella házassága, és amikor a királynét Párizsba küldték, hogy segítsen megkötni az angol–francia békét, nem volt hajlandó visszatérni Angliába. Eduárd Walesbe menekült, ahol 1326 novemberében elfogták, 1327 januárjában pedig kényszerítették, hogy tizennégy éves fia, Eduárd javára mondjon le a trónról. Ezután fogságban tartották, egészen 1327. szeptember 21-én bekövetkezett haláláig; valószínűleg meggyilkolták.

II. Eduárd uralkodása (1307-1327) a pénzverés terén jelentős változásokat hozott Anglia történetében.
Eduárd uralkodása alatt főleg pennyket, félpennyket és farthingokat vertek. Nagyobb értékű érmék, mint a shilling és a groat ritkábbak voltak.
Az érmék ezüstből készültek, de a súlyuk és a finomságuk az idő múlásával romlott. Ez inflációhoz vezetett.
Az érméket Londonban és Yorkban verték a királyi pénzverdékben, előlapján Eduárd portréja, a hátoldalán pedig egy kereszt látható. A feliratok latin nyelvűek voltak.
1311: Bevezették az új pennyt, amely nehezebb és finomabb volt, mint a korábbiak. Ez a kísérlet kudarcot vallott, és 1317-ben visszatértek a régi pennyhez.
1327: Eduárd lemondása után Isabella királyné átmeneti pénzverést rendelt el, mielőtt fia, III. Eduárd trónra lépett volna.
Eduárd uralkodása alatt a hamisítás komoly probléma volt. A király megpróbálta ezt szigorú büntetésekkel visszaszorítani.
Az érmék fontos szerepet játszottak a kereskedelemben és a gazdaságban.
A pénzverés változásai tükrözik Eduárd uralkodásának politikai és gazdasági nehézségeit.