Sándor (lengyelül: Aleksander Jagiellończyk) 1461. augusztus 5-én született Krakkóban. Ő volt Litvánia nagyfejedelme 1492-től, majd 1501-től Lengyelország királya haláláig. A Jagelló-ház tagjaként élt.

Édesapja IV. Kázmér lengyel király, édesanyja pedig Habsburg Erzsébet volt. 1492-ben a litván rendek nagyherceggé választották, majd bátyja, I. János Albert halála után, 1501. június 17-én örökölte a lengyel trónt.

Sándor reménytelenül küzdött a lengyel nemesség és a szenátus növekvő hatalmának korlátozásáért, valamint a kiváltságok és a kincstár fölötti ellenőrzés visszaszerzéséért. 1505-ben a lengyel rendek nyomására a Radomban ülésező országgyűlésen alkotmányt adott ki, amelyben nagy engedményeket tett a lengyel nemességnek a jobbágyság rovására. A szejm kikiáltotta a Nihil novi alkotmányt, amellyel elérték, hogy a király csak a szejm hozzájárulásával hozhasson döntéseket. Itt adták ki továbbá a Łaski-statútumot (Statut Łaski), a lengyel állam első egységes törvénygyűjteményét.

Sándor pénzhiány miatt nem tudta segíteni a Kardtestvérek Rendjét az orosz agresszióval szemben, amikor apósa, III. Iván moszkvai nagyfejedelem, tatár segédcsapatokkal végigdúlta Litvániát. A lengyel király annyit tehetett, hogy megerősítette a határ menti városok, köztük Szmolenszk helyőrségét. Lengyelország csak III. István moldvai fejedelem halála miatt tudta megtartani veszélyeztetett fekete-tengeri területeit.

Sándor erősítette a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat Magyarországgal, főleg a tokaji bor és számos nyersanyag Biecz városán keresztül történő importját. Emellett a teuton lovagokkal is harcba keveredett az északi területeken, ehhez II. Gyula pápától kapott anyagi segítséget.

A lengyel király 1506. augusztus 19-én Vilniusban halt meg, mindössze 45 éves korában. Házasságából nem született örököse, és özvegye, Helána királyné, Vilniusba vonult vissza, ahol 1513. január 20-án ő is elhunyt.

I. (Jagelló) Sándor lengyel király 1501-től 1506-ig uralkodott. Ebben az időszakban a lengyel pénzverés a következő pénzérmékből állt.

A złoty volt a Lengyel Királyság hivatalos pénzneme a 16. századtól a 20. század elejéig. Sándor király idejében a złoty aranyból és ezüstből készült. Az arany złoty (złoty polski) súlya 3,544 gramm volt, az ezüst złoty (złoty litewski) súlya pedig 28,28 grammot tett ki.

A groszy volt a Királyság kisebb értékű pénzérméje. Sándor király idejében a groszy ezüstből készült, súlya 2,32 gramm volt, és 30 groszy tett ki egy złotyt.

A denar a Lengyel Királyság legkisebb értékű pénzérméje. Sándor király idejében a denar bronzból készült, súlya 0,62 gramm volt, és 20 denar tett ki egy groszyt.

Sándor király idejében új pénzérmék is megjelentek. Ilyen volt például a 8 groszy értékű érme, amely a korábbi 4 groszys érmék helyettesítésére szolgált.

Sándor király pénzverése hozzájárult a lengyel pénzrendszer stabilitásához és fejlődéséhez.