I. János, vagy más néven Szapolyai János, 1480 vagy 1487-ben született Szepesváralján, a Szapolyai-ház befolyásos családjában. Édesapja Szapolyai István nádor, édesanyja pedig Tescheni Hedvig hercegnő volt.
1510 és 1526 között I. János erdélyi vajdaként uralkodott. Ebben az időszakban Dózsa György parasztfelkelését is leverte, amiért a felkelő vezért kegyetlenül kivégeztette,
Az 1526-os mohácsi csata után, amelyben II. Lajos király életét vesztette, I. Jánost a székesfehérvári országgyűlés magyar királlyá választotta és megkoronázta. Azonban a Habsburg-házi I. Ferdinánd is igényt tartott a trónra, így kettős királyválasztás alakult ki. I. János Szulejmán oszmán szultán támogatásával megtartotta trónját, de a kettős királyválasztás eredményét nem tudta megváltoztatni.
I. János 1528-ban I. Ferdinánd hadai elől Lengyelországba szorult, majd Szolimán szultán védelmét kérte. Szolimán hadjáratot vezetett Magyarország érdekében, és visszahelyezte I. Jánost Buda várába és az ország nagy részének birtokába. 1538-ban a váradi békeszerződés alapján kiegyezett Ferdinánddal, de halála után az egész országot a Habsburgokra hagyta.
I. János 1540-ben, 53-60 éves korában halt meg egy agyvérzés következtében. Fia, János Zsigmond követte őt a trónon. I. János élete után az ország három részre szakadt: a Habsburg-család által kormányzott Magyar Királyságra, az Oszmán Birodalom részét képező török hódoltságra és az Erdélyi Fejedelemségre, amelyet a Szapolyai által birtokolt keleti területekből hoztak létre.

Feleségétől, Jagelló Izabella (1519–1559) lengyel királyi hercegnőtől  1 fiú született, János Zsigmond István (1540–1571), II. János néven választott magyar király, János Zsigmond néven erdélyi fejedelem, nem nősült meg, gyermekei nem születtek.

Szapolyai János (1526–1540) éppúgy veretett pénzeket, mint a Habsburg-házból származó I. Ferdinánd (1526–1564). Az 1550-es évek elejéig szinte csere nélkül maradt fenn a késő középkori magyar pénzrendszer. A pénzek éremképe, finomsága is az 1467/1470-es állapotoknak felel meg, az akkor kialakult pénzverési hagyományok folytatásaként.

Az aranyforintok Madonnás-Szent Lászlós, az ezüstpénzek címeres-Madonnás éremképe egyfajta változatlanságot testesített meg a magyar pénzverésben és Magyarország pénzgazdálkodásában.

Bár a hivatalos kibocsátású érmék minősége jónak mondható, az egyre elharapódzó hamisítások miatt a pénzverés kérdése a korabeli országgyűléseken rendre napirendre került. Már János király 1527. évi budai országgyűlésén kimondták, hogy a király által veretett pénzt mindenki köteles — halálbüntetés terhe alatt — elfogadni, de a pénzverés joga kizárólag a királyt illeti meg, és az általa kibocsátott pénzeket fizetőeszközként kell használni. János király pénzeinek jó minőségére utal, hogy 1531. évi pénzverési rendeletében száz márka ezüstből tíz latos (62,5%) finomságú denárok verését rendelte el.

Szapolyai János aranyforintjai egységes éremképet mutatnak. Az előlapon holdsarlón ülő, koronás Szűz Mária látható, jobbjában a kis Jézussal. A hátlapon Szent Lászlót vértben, jobb kezében alabárddal, bal kezében országalmával ábrázolták. Az 1530-as évek végén, egyes Kolozsváron vert aranyakra azonban különösképpen Szűz Mária helyére Szapolyai címere került.