Abd al-Azíz (Marrákes, 1878. február 23. – Tanger, 1943. június 9.) a marokkói szultán volt 1894-től 1908-ig. Édesapja, I. Haszan halála után kiáltották ki Marokkó szultánjának. Az ifjú szultán európai tanácsadók segítségével kísérletet tett az ország modernizálásra, azonban törekvései – különösen az adórendszert illetők – kudarcot vallottak. Ennek hátterében a modern közigazgatásban jártas hivatalnokok hiánya, illetve a konzervatív befolyásos, előkelő rétegek ellenséges magatartása állt.
Abd al-Azíz másik problémája ugyanakkor a Marokkó fölött vetélkedő európai hatalmak voltak. Az 1906 januárjától áprilisig tartó algecirasi konferencián aláírta az európai befolyást szentesítő, Spanyol- és Franciaországnak különös jogokat biztosító szerződést. Ennek következménye volt, hogy 1907-ben fivére, Abd al-Hafíz lázadást szított Marrákesben, csapatai pedig 1908. augusztus 19-én legyőzték Abd al-Azíz erőit. Két nappal később a szultán lemondott, majd a fivérétől kapott kegydíjon élt Tangerben évtizedeken át, 1943-ban hunyt el. Uutódja, Abd al-Hafíz, 1908-tól 1912-ig uralkodott Marokkóban.

Abd al-Aziz szultán 1894-ben lépett trónra Marokkóban. Uralkodása alatt jelentős reformokat hajtott végre, köztük a pénzügyi rendszer átalakítását is. 1895-ben új pénzverdét nyitott Fezben, ahol modern technológiával kezdték el veretni az ország pénzérméit.

Az új pénzérmék kétféle alapanyagból készültek: aranyból és ezüstből. Az aranyérmék súlya 20, 40, 60, 100 és 200 dirham volt, az ezüstérmék súlya pedig 5, 10, 20, 50 és 100 dirham volt. Az érmék értékét a szultáni monogram és a szultán neve jelezte.

Abd al-Aziz pénzverése jelentős előrelépést jelentett Marokkó pénzügyi rendszerében. Az új pénzérmék modern technológiával készültek, és pontos súlyúak és tisztaságúak voltak. Ez hozzájárult ahhoz, hogy Marokkó pénzügyi rendszere megbízhatóbbá és stabilabbá váljon.

Az Abd al-Aziz által veretett pénzérmék közül néhány ma is jelentős gyűjtői értékkel bír.