II. Abdul-Hamid, az Oszmán Birodalom szultánja, 1876 és 1909 között uralkodott. Iszlám világ kalifájaként ismert, és uralma alatt a Tanzimat nevű reformmozgalom érte el csúcspontját. Autokratikus vezetésével próbálta megakadályozni a nyugati beavatkozást az oszmán ügyekben. Fontos reformokat hajtott végre az oktatás területén, kiterjesztve az iskolákat az egész birodalomra. Politikai irányultsága egyre inkább a Német Birodalom felé fordult, és német hadmérnököket alkalmazott a hadsereg újjászervezésére. Területi gyarapodást is elkönyvelhetett, megszerezve Krétát. Az utolsó pillanatig ellenállt a nyugati hatalmaknak és az agresszív kereszténységnek, az iszlám bajnokának tekintette magát.
A külföldiek jogait megkurtították, új vasútvonalakat építettek Mekka és Medina felé. Ez azonban nem sokat segített a rossz kormányzáson, és a szultán a Yıldız palotába barikádozta el magát, állandó halálfélelemben élve.
Mikor kitört az ifjú-török felkelés, a szultán azonnal visszaállította az 1875-ös felfüggesztett alkotmányt, és 1908. december 10-én beszédet tartott a parlamentben, ahol elmondta, hogy „az első parlament ideiglenesen lett feloszlatva, míg az oktatási szinvonal eléggé magas nem lesz a Birodalom területén”.
Ez sem mentette meg a szultánt a gyanúsításoktól, aminek eredményeképpen kitört forradalom 1909. április 27-én megfosztotta hatalmától, és Szalonikiben (rangját tiszteletben tartó) fogságba helyezték. 1912-től haláláig – itt is hunyt el – az isztambuli Beylerbeyi palota foglya volt.

II. Abdul-Hamid szultán 1876-1909 között uralkodott az Oszmán Birodalomban. Uralkodása idején a birodalom hanyatlásának korszaka volt, és ez a pénzverésben is megmutatkozott.

Abdul-Hamid szultán uralkodásának elején még folytatódott a hagyományos pénzverés, de a birodalom pénzügyi nehézségei miatt egyre gyakrabban kellett alacsonyabb minőségű fémeket használni az érmékhez. A szultán 1880-ban bevezette a papírpénzt is, de ez sem tudta megállítani a pénzromlást.

A pénzverésben is megmutatkozott a birodalom hanyatlása. A hagyományos érmék minősége egyre romlott, és egyre gyakrabban jelentek meg hamis érmék. A papírpénz pedig gyorsan elvesztette értékét.
II. Abdul-Hamid szultán pénzverése fontos emlék a birodalom hanyatlásának korszakaiból.